Frontszilveszter 1917–18: nem tudták, mi vár rájuk

Megkezdődött a végső visszaszámlálás – Magyar bakák tréfás óévbúcsúztatása valahol mesze, a keleti fronton

Pálffy Lajos – 2018.01.02. 03:40 –

Egy száz évvel ezelőtti „frontszilveszter” pillanatait őrizte meg az a Fortepanon látható kép, amelyet szilveszterkor készítettek valahol Galíciában. A résztvevők magyar bakák, a csizmákról és az asztalon elhelyezett karabélyokból ítélve talán huszárok. Az 1918-as évet köszönti, az 1917-est búcsúztatja a század.

SzilveszterKülönös szilveszter. Katonák táncolnak, nem a hóember (Fotó: Fortepan)
Három éve dúlt már a Nagy Háború, amiből minden harcoló félnek éppen elege is volt. A keleti fronton rég elzúgtak a 1916-os év nagy csatái, leállt a félelmetes Bruszilov-gőzhenger, a cári Oroszország egyetlen sikeres offenzívája. Meg kellett segíteni az Erdélyre orvul rátörő románokat – királyuk, I. Ferdinánd még a támadás előtt egy héttel is letette a nagyesküt, hogy ők nem támadnak Magyarországra soha. A szikár Bruszilov tábornokról elnevezett offenzíva első napjaiban fogságba esett háromszázezer osztrák–magyar baka lassan egy éve fagyoskodott Szibériában vagy más olyan orosz vidékeken, ahol hiány volt munkáskézből. Eltemették mindkét fél részéről a halottakat is: 1,3 millió oroszt, 950 ezer monarchiás bakát és a helyzetet megmentő 300 ezer németet. Aztán megroppant az orosz cárok szent birodalma, jött a februári forradalom, majd jöttek ősszel a bolsevikok. A vert orosz hadak pedig mindenütt szétesőben, visszavonulóban voltak.

Volt okuk hát a vidámságra a magyar bakáknak ott a hóval gyéren borított erdőben. Láthatóan volt idő a vonalak kiépítésére, megerősítésére. Élhetővé, „lakályossá” tették a bunkereket, megépültek a kantinok, a tábori pékségek, vágóhidak és fürdők is. Rendesen megérkezett a napi ellátmány, ami járt kivétel nélkül mindenkinek. Előkerültek a levélírás kellékei és a kártyapaklik is, meg többek között a malomjáték, amivel már a római legionáriusok is elütötték az időt.

Így érkezett meg 1917 szilvesztere, a tisztek biztos pezsgőt kaptak ellátmányban, a legénység pedig legalább dupla rumot, mint máskor támadás előtt. És talán még sör is érkezett a kantinba, meg lehetett tehát alapozni a jókedvet, és elengedvén a véres, győzelmes 1917-et, a legjobb reményekkel várni az új évet. Talán már tudják ott a Kárpátok keleti oldalán, hogy a szent Oroszország végét is elhozza majd ez az új esztendő. Már a februári forradalom után lemondott a cár, a kalandor Kerenszkij pedig hadügyminiszterként újabb négyszázezer orosz halálát hozó offenzívájával, majd miniszterelnökként a bolsevikok szabadon engedésével megásta a régi Oroszország sírját.

A katonák megtagadták a parancsot, Leninék pedig átvették a hatalmat a totális káoszban.

Tanulhattak volna az intő jelekből a Monarchia urai is, mert az emlegetett, július elsején induló Kerenszkij-offenzíva során csehekből álló egész hadosztályok adták meg magukat a szláv testvériség jegyé­ben. Ezek a katonák adják majd annak a seregnek az alapját, amely megszállja 1919 elején a Felvidéket. Minderről a képen bohóckodóknak halvány sejtelmük sincs.