Kő AndrásSebesség

„De jó lett volna akkoriban Pesten járni, amikor valódi krinolinban repült a dáma, a szerelmesek nyugodtan bíztak az időben, s évekig epekedtek az első csókért; senki sem sietett, csak a lóvasút…”

Kő András – 2017.12.30. 01:15 –

Krúdy Gyula száz évvel ezelőtt, 1917-ben megjelent Pest, 1916 című könyvecskéjében olvasható a fenti mondat. Az író a 19. század első felében használatos ruhadarabot, a terjedelmes abroncsszoknyaként boldogító krinolint és a Magyarországon először 1827-ben kipróbált lóvasutat sírja vissza. Hogyan vélekedne ma a világon zajló folyamatokról, száz évvel 1917 után, az év utolsó napjaiban, a sebesség korában?

Korunk „eszményképe” a száguldó ember, aki átrobog az életen, aki nem lát, nem hall, csak furakodik a tömegben; zavarja a csend, energiája – látszólag – végtelen, s ha felbukik, megrázza magát, és újult erővel vágtat tovább. Az „eszménykép” rosszban van az idővel, és reméli, hogy ő nyeri meg a csatát, de közben, a nagy rohanásban vesztes fél marad.

„Néha ez a riadt vágy, eszmélet, figyelmeztető hang: »Lassan! Élj lassan!«” – javasolja nekünk Márai Sándor. Igaza van, amikor arról ír, hogy a „lassan” legtöbbször „tovább” is. Lassabban járni, lassabban szemlélődni, lassabban hallgatni, lassabban érezni. Olasz zenei műszavakkal: cedendo: lassulva; calando: lassulva és halkulva; commodo: kényelmesen. Milyen bölcs sor József Attila Betlehemi királyok című versében Menyhárt király egyik mondata: „gyalog jöttünk, mert siettünk”. A gyaloglás (a lassítás) ugyanis sokszor célravezetőbb, mint a szélvészember száguldása. Kínai közmondás: A sietség esztelenség. A többség tolakszik, előretör, de ez a rossz irány. A jó irány befelé van: csak önmagunkban kereshetjük a mélységet. Kétségtelen, hogy mindannyian más irányba haladunk, más-más sebességgel, de a lassítás egyetemleg kötelező. Az ember akkor jut legmesszebbre, ha a saját tempójában halad, és nem a díszmenetet utánozza. A gyorsaság néha szükséges, a sietség azonban káros. Milan Kundera cseh drámaíró, költő és esszéista szerint „titkos kapcsolat van a lassúság és az emlékezet, illetve a sebesség és a felejtés között”. A szerelem azonban külön kategória. Fénysebességgel érkezhet – coup de foudre módon, azaz villámcsapásként, első látásra – de az elválás a hangsebességgel rokon.

„De jó lett volna akkor tartózkodni a földön, midőn nem volt háború, midőn legfeljebb gutaütés, végelgyengülés, lovagi párbaj vagy szerelmi búbánat szokott véget vetni az életnek.” (…) Vajon mit fognak beszélni egykor a mai Budapestről?” – írta Krúdy száz évvel ezelőtt feljebb idézett könyvecskéjében.

És milyen lesz az élet 2117-ben? Lesz-e író, aki visszasírja 2017-et?