Jobbágyi GáborEgybecsengések

Az eredetileg német nyelven íródott – most tükörfordításban megjelent – könyv az Ó és Újszövetségben megjelenő bibliai párhuzamokat dolgozza fel

Jobbágyi Gábor – 2017.11.14. 03:17 –

„Öröm és megtiszteltetés számomra előszót írnom a Perényi Péter és Augustin Hirschvogel által összeállított Concordantz / Egybecsengés című, képes bibliai konkordancia (Bécs, 1550) című, magyarázó utószóval ellátott képes Biblia most megjelent hasonmás kiadásához” – közli Klaus Albrecht Schröder, a bécsi Albertina főigazgatója a most megjelent kötetről. Hasonlóan dicsérő előszót írt a kötethez Monok István, az MTA könyvtárának főigazgatója.

A kötetből egy példány maradt fenn a világon, s ez az egy az Albertinában található.

Mi az Egybecsengés, mi létrejöttének története? A szerző, Perényi Péter (1502–1548) a három részre szakadt Magyarország egyik leggazdagabb, legnagyobb befolyású arisztokratája. A szerző hadvezérként harcolt Mohácsnál, majd 1526-ban koronaőr. E minőségében mint a korona tényleges birtokosa először megkoronázta Szapolyai Jánost, majd a ceremónia végén „elnyargalt” a koronával, és néhány hét múlva királlyá koronázta (Habsburg) I. Ferdinándot.

Perényi Péter a következő húsz évben hol Szulejmántól várt segítséget, hol Ferdinándtól, ennél fogva mindketten hosszabb-rövidebb ideig árulónak tekintették, s bebörtönözték. Közben a vele szembeni gyanút evangélikus kapcsolatai is növelték – így például levelezett Melancthonnal, aki bátorította őt fogsága idején. Utoljára I. Ferdinánd zárta börtönbe hat évre – bírói ítélet nélkül – és hiába ajánlotta fel a királynak magát kezesnek a teljes magyar nemesség. Még az is szóba került, hogy ő lehetne az egyetlen magyar király, illetve Perényi Péter velencei mintára magyar nemesi köztársaságot kívánt volna létrehozni. A magyar bárók nevében 1531-ben 600 fős kísérettel Velencébe érkezett Perényi, ahol Velence államtanácsa ünnepélyesen fogadta, de eredményt nem tudott elérni.

A nagy hatalmú magyar főúr változatos életpályájából látszik, hogy egyrészről több irányból próbált segíteni a rettenetes helyzetben lévő, megosztott, szétszabdalt országon – s ezáltal biztosítani saját hatalmas birtokait –, viszont sokirányú próbálkozásai miatt mindenki árulónak tartotta, s folyamatosan ki-ki börtönbe csukta ítélet nélkül – de mivel semmi terhelőt nem tudtak rábizonyítani, előbb-utóbb mindenki szabadon engedte. A rendkívül változatos, mára teljesen elfeledett életút viszontagságai mellett, fogsága idején volt lelkiereje megírni Perényi Péternek a most megjelent Egybecsengést.

Az eredetileg német nyelven íródott – most tükörfordításban megjelent – könyv az Ó és Újszövetségben megjelenő bibliai párhuzamokat dolgozza fel (például Mózes és Krisztus születésének párhuzama, Mózest a gyilkosok elől a „vízre kiteszik” – Krisztus jászolba születik –, s majd menekülnek Heródes elől). A könyv kilencven ilyen párhuzamot talál és örökít meg verses formában.

A szerző még életében megkérte Augustin Hirschvogelt, hogy készítsen rézkarc illusztrációkat művéhez. Ez csak Perényi halála után két évvel készült el, így a könyv Bécsben jelent meg. A műben hat részlet található, amely lutheri ihletésűnek tekinthető. Megemlítendő, hogy Perényi – számítván műve európai elterjedésére – latinul írta meg művét, amit Hirschvogel fordított az eredeti kiadás számára németre.

A német–magyar, korabeli rézkarcokkal illusztrált szöveghez Téglásy Imre írt bő magyarázatot, s kiadóként is ő jegyzi az igényes kötetet. Téglásy Imre magyar–latin szakon végzett bölcsész, kandidátus – amúgy a hazai életvédő mozgalom meghatározó egyénisége – harminc éve kutatja a magyar 16. századot, s Perényi Péter életét. A kivételes értékű és szépségű könyvről az átlagos magyar olvasó is bőséges képet kaphat a tragikus és kaotikus magyar 16. századról, s a kor egyik meghatározó arisztokratájáról, Perényi Péterről. A könyv értékét az is érzékelteti, hogy a kötetet nemrégiben a Nemzeti Múzeum dísztermében mutatta be Csomós József református püspök és Fabinyi Tibor evangélikus püspök.