Krisán László: Elég volt a balhés időszakból a budapesti kamaránál

Támogatna egy újabb olimpiarendezési pályázatot a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. A fővárosban lakosságunk húsz százaléka él, miközben a cégek fele itt működik

Kacsoh Dániel – 2017.11.13. 01:11 –

A munkaerőhiány kezelésére és a vállalkozók tőkehelyzetének javítására is programot dolgoz ki a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK), de az éttermi áfacsökkentés körüli kérdőjelek tisztázására is javaslattal élnek. Krisán László elnök lapunknak beszámolt arról, a korábbi vezetés idején tapasztalt visszásságok miatt ügyészségi feljelentést tettek.

Krisán László 20171112 Krisán László: Óriási probléma a központi régió kimaradása az uniós programokból (Fotó: Bodnár Patrícia)

– Heves viták közepette váltotta Szatmáry Kristófot Kiss Zoltán, majd idén tavasszal ön a BKIK elnöki székében. Megválasztásakor arról beszélt, teljes morális válság uralkodott el a testületben. Meddig jutottak el ennek felszámolásában?

– Ezt a kifejezést a vállalkozók hozták be a közbeszédbe, de sajnos egyet kell értenem velük. Az elmúlt évek a belső intrikákról és a vitákról szóltak, a tagságnak pedig simán elege lett a balhés időszakból, nyugodt légkört szeretne. Nekem pedig ugyanez ez a célom. Nehézkes volt a rendszer, és ezt kellett és néha még kell most is az igényeknek megfelelően átalakítani. Elérhetővé kell tenni a meglévő lehetőségeket, megnyitva egyúttal a fővárosi vállalkozások és a politika, illetve a gazdasági szereplők közötti csatornákat. Fél év után tisztán látjuk a kereteket, a szükséges szervezeti változtatásokat megléptük.

– Szó volt egy pénzügyi átvilágításról is. Ennek megvan már az eredménye?

– A múltat nagyjából lezártnak tekintjük, innentől kezdve az illetékes jogászoké, hatóságoké a terep. Fontos, hogy ez nem boszorkányüldözés, ugyanakkor a hibákról és a tanulságokról viszont beszélni kell. Ezért is volt szükség a vizsgálatokra. Vállalkozóként viszont nekem az építés mindig is fontosabb volt. A jövőre és a munkára koncentrálunk.

– A sajtót is bejárták egyes kamarai alkalmazottak elképesztő utazási költségei. Ebben az ügyben azért lesz konkrét következmény?

– Az elmúlt időszakban az utazási költségeket drasztikusan, átlagosan nyolcvan-kilencven százalékkal csökkentettük. Rögzítettem: nem vagyunk turisztikai iroda, ugyanakkor a fontos, minőségi, szakmai utazások szükségesek. Ez önmagában elsősorban etikai, és nem feltétlenül jogi kérdés. Persze az utóbbira is van példa.

– Tettek feljelentést?

– Igen, már az ügyészséghez fordultunk, és több téma jogi ellenőrzés alatt van. Ezek között van adatlopás, személyiségi adatokkal való visszaélés gyanúja is. Ami tőlünk telik, megtesszük, bár nem kívánunk hatóságot játszani, innen az illetékeseken a sor.

– Jövőépítésről beszélt. Megvalósítható ez személyi változások nélkül?

– Kettéválasztanám a kérdést. Egyrészt vannak a választott tisztségviselők, ők négy évre kapják a mandátumukat. Ez a kör adott, számítok is rájuk. Működik emellett egy alkalmazotti szakmai apparátus, ahol már megváltoztattuk a szervezeti kereteket, vagyis új lett az SZMSZ, az alapszabály és az ügyrendek, tehát a keretek mostanra adottak, a folyamat lezárult. Ugyanakkor egy kamarát nem lehet pusztán piaci, racionális alapon alakítani, működtetni. A személyi állomány esetében nincs régi ember, új ember, kizárólag a szakmai kritériumok érvényesek, vagyis aki hatékonyan és lelkiismeretesen végzi a munkáját, marad. Persze mindig vannak páran, akik, bármi is történik, elégedetlenek. Ők előbb-utóbb vagy felveszik a ritmust vagy távoznak. Itt komoly feladatok vannak, és a fővárosi vállalkozásoknak ez a fontos.

– Mikor lesz meg a tavalyi mérleg?

– Akkor vettem át az elnökséget, amikor ezt az alaptevékenységünket érintő dokumentumot le kellett volna adni. Nem gondolom, hogy elvárható lett volna tőlem, hogy ezt a létfontosságú iratot rögvest aláírjam. Felelőtlenség is lett volna, és nem is volt elfogadható az anyag. Az elkészítésbe ezért a szakértőkön és a könyvvizsgálókon túl bevontuk az egyik „big four” céget. Valóban van csúszás, de fontosabb, hogy a mérleg megfeleljen minden előírásnak. A kamarai küldöttek a decemberi gyűlésen tudják majd elfogadni a beszámolót.

– Miközben a gazdaság elég jól teljesít, a vállalkozások számos akadállyal szembesülnek. Ilyen a munkaerőhiány. Mit várhatnak a megújuló BKIK-tól a budapesti cégek?

– Temérdek remek szolgáltatásunk van az oktatás, a képzések területén, ám ezek jó részéről alig tud valaki. Ez elsősorban kommunikációs probléma, amit kezelni kell. Hitelezés, tanácsadás, jogsegély, mediáció – sorolhatnám. Dolgozunk azon, hogy ezt a hagyományos listát új, innovatív elemekkel egészítsük ki. Ennek kiváló fóruma lesz a november 13-án, azaz ma induló Fiatal Vállalkozók Hete, amelyet a FIVOSZ-szal közösen szervezünk. Az első nap a fővárosról szól majd, a „hangszerelés” pedig a korábbinál sokkal frissebb lesz. Papíron csaknem négyszázezer vállalkozás létezik Budapesten, ez az országos szám fele, ami azt jelenti, hogy a partnereink között az egészen kis cégektől a multikig, minden típus megtalálható. Mindenkihez kell szólnunk. És valóban, komoly probléma a munkaerőhiány. Pénz, piac, tudás, megfelelő szabályozási környezet és persze némi saját ötlet, ezekre van szüksége minden vállalkozásnak, ezek terén kell a kamarának is eszközöket és fórumot biztosítania.

– Vegyük akkor az elsőt! A források tekintetében mit ajánlanak?

– Klasszikus hitelközvetítői tevékenységünkben mindenképpen a Széchenyi-kártyát emelném ki, amely a legismertebb vállalkozói program tizenöt év múlttal, piacvezetőként. A számok önmagukért beszélnek: ezernyolcszázötvenmilliárd forintos kihelyezés, háromszáznegyvenezres igénylési kör, Orbán Viktor miniszterelnök úr pedig nemrég adta át a negyedmilliomodik kártyát. Ráadásul nemrég felemeltük százmillióra az igényelhető összeg felső határát.

– És mi a helyzet az európai uniós (EU) forrásokkal? Ezen a téren finoman szólva sem áll a sor elején a nemzet fővárosa.

– Óriási probléma a közép-magyarországi régió kimaradása az EU-forrásokból. Ez is az oka annak, hogy míg a nyugati országrész úgymond hasít, Budapest lecsúszó ágra került. A főváros a jelenlegi uniós költségvetési ciklus nettó kárvallottja lesz, mondván, már amúgy is „túlfejlett” terület. Ezért is szorgalmaztuk régóta a régiós határok megváltoztatását, erre vonatkozóan el is indultak az egyeztetések az Európai Bizottsággal. Nagyon komoly gond ez. Dolgozunk tőkeprogramon is, hiszen mindenképp javítani kell a vállalkozások tőkehelyzetén, ez a hitelezés szempontjából is fontos. Emellett akár állami, akár banki forrásokból is lehetne biztosítani forrásokat, hiteleszközöket, speciális területi alapokat, ezekért is lobbizunk. Lázár János miniszter úr korábban bejelentett egy nyolcvanmilliárdos Budapest-alapot, amire már elkezdték kiírni a pályázatokat. Ezt is sürgetjük, sőt örülnénk, ha az alap kerete nőhetne. Tudomásul kell venni: Magyarország „fejnehéz”, bár Budapesten a lakosság húsz százaléka él csak, a vállalkozások csaknem fele működik itt.

– A kamarának van konkrét elképzelése a probléma feloldására?

– Igen, hamarosan bejelentjük, milyen pénzügyi programmal indulunk. A mi felvetésünk komoly forrásháttérre alapozott vállalkozói program, amely segíti akár az induló vállalkozásokat is. Szintén lesz projektünk a munkaerőhiány témában, megcélozva az ötven évnél idősebbek körét. Nagyon komoly tartalékok vannak az idősebb korosztályban – ezért is támogattuk aktívan a nyugdíjas-szövetkezetek kialakítását –, a nők, az atipikus munkaképességűek körében, de akár a közalkalmazotti szférában is. Szintén lényeges problémafelvetés a részünkről, hogy a korábban beadott uniós források révén megvalósuló projektek mostanra jócskán megdrágultak, különösen az építőipari költségek drasztikus növekedése miatt. Erről a problémáról is intenzív tárgyalásokat folytatunk. Nagyon támogattuk az uniós pályázatok mihamarabbi kiírását, a kormány pedig vállalta az ezzel járó politikai kockázatot, ez nagyon jó döntés volt.

– Az elmúlt években a vidék–főváros közötti ellentétet részben a Lázár János és Tarlós István főpolgármester közötti kommunikációs csörték képezték le. Beleállnak ezekbe a vitákba?

– Miért állnánk bele ilyen témákba? Nem dolgunk politikai szereplőként viselkedni, a kamara szakmai alapon működik. Azt magánemberként külön és kifejezetten nehezményeztem például, hogy a kamara nem szólalt meg az olimpia ügyében, én biztos nem hagyok szó nélkül ilyen témákat. Ez a budapesti vállalkozók szempontjából ugyanis gazdasági kérdés, többek között a városfejlesztésre és az építőiparra is pozitív hatást gyakorló lehetőség, és ebbe maximálisan bele kellett volna szakmai alapon állni.

– Ezek szerint támogatna egy újabb pályázatot?

– Abszolút. Nem tudok olyan vállalkozóról, aki azt mondta volna, hogy a világverseny megrendezése valamiféle átok, és neki nem kell ilyen munka. Nekem a budapesti cégek érdekeit kell képviselnem, és ebben nem kívánok mérlegelni.

– Említette a szabályozási környezetet. Érzékelhető már az elmúlt évek bürokráciacsökkentési törekvése?

– A vállalkozókat és engem is hihetetlenül idegesít a bürokrácia. Komoly cél, hogy világos és egyszerű legyen az életünk a legkevesebb adminisztrációval, mint ahogy az is, hogy legyen biztos piac és pénzügyi forrás is. Létrehoztunk házon belül egy úgynevezett deregulációs csapatot, ennek célja az ésszerűtlen állami túlszabályozás csökkentése, ennek szellemében hetente adunk be a parlamenti bizottságok felé olyan anyagokat, amelyekben egyszerűsítéseket javaslunk. Ez sok apró, de hasznos javaslat. A legutóbbi épp az, hogy a helyben felszolgált és az elviteles ételek esetében miért különböznek az általános forgalmiadó-tartalmak. Ember nem érti ezt, miközben a hatóságok bírságolnak. A vendéglátósok jelzései nyomán kidolgoztunk ennek tisztázására is egy konkrét egységesítési javaslatot, amiért természetesen lobbizunk. Ahogy más ügyekben is.