Faggyas SándorKalózok vagy királylányok

Álláspont. Egész Európa népessége fogyatkozik és öregszik, mégis van különbség az egyes országok között

Faggyas Sándor – 2017.11.11. 01:27 –

A szellemi és intellektuális versenyképességünk és a jó politikai tervezés érdekében, Kopp Mária szellemiségét idézve, egy kutatóintézetet szeretnénk felállítani – jelentette be Orbán Viktor májusban, a II. Budapesti Demográfiai Fórumon. Ennek értelmében a héten megalakult családügyi kabinet első ülése után elhangzott, hogy december 1-jével létrejön a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (Kincs), amely segíti majd a kormányzat családpolitikai döntéseinek megalapozását és előkészítését.

Jelképes a névválasztás, hiszen az öt éve elhunyt Kopp Mária orvos, pszichológus indította el a Három Királyfi, Három Királylány mozgalmat azzal a céllal, hogy megszülessenek a fiatalok által kívánt, tervezett gyermekek. Mert ahogy a népmesékben gyakran a harmadik királyfi vagy királylány menti meg az öreg királyt, az országot, a mai demográfiai helyzetben nagy szükség lenne arra, hogy minél több családban megszülessen az első után a második, majd a harmadik gyermek is. Ahhoz ugyanis, hogy megálljon az 1981 óta tartó népességfogyás, helyreálljon társadalmunk természetes reprodukciója, szükséges, hogy minden magyar nő legalább két gyermeket szüljön és neveljen föl élete folyamán. Ezért a kormány azt a célt tűzte ki, hogy a jelenlegi 1,5-ről 2030-ra 2,1-re emelkedjen a teljes termékenységi arányszám. Ami azért is komoly célkitűzés, mert az Európai Unióban ma egyetlen ország sem éri el, legfeljebb közelíti néhány ezt a bűvös számot. Igaz, egész Európa népessége fogyatkozik és öregszik, mégis van különbség az egyes országok között. Például Németországban a folyamatosan csökkenő és az unióban egyik legalacsonyabb születési arányszám oka az, hogy a fiatalok egyre nagyobb hányada eleve nem tervez, legfeljebb egy gyereket. Magyarországon azonban a legtöbb felmérés szerint a fiatal nők és férfiak is átlagosan két utódot szeretnének, a későbbiekben viszont gyakran „úgy alakul”, hogy a kívánt gyermekek valamiért mégsem születnek meg.

A születési deficitet a legtöbb nyugat-európai ország – köztük a németek is – a bevándorlás ösztönzésével, támogatásával akarja pótolni, a nemzeti, kereszténydemokrata értékrendű magyar kormány azonban már hét éve tudatos és következetes családpolitikával akarja elérni, hogy a társadalom saját erőből állítsa helyre természetes reprodukcióját. „Miként szerzünk új matrózokat a hajónk fedélzetére?” – tette fel a kérdést a kormányfő fél éve, s a Karib-tenger kalózaira utalva, így folytatta: „Kikötünk Tortugán, és összeszedünk mindenkit, akit ott találunk? Vállalva ezzel a kockázatot, hogy bár lesznek matrózaink, de egyszer majd olyan irányba tekerhetik a kormányt, amit mi nem akarunk? Vagy egy gyermekszületést ösztönző családpolitikával saját magunk állítunk ki elegendő matrózt és hajózó legénységet?” A magyar kormány – szembemenve az európai fősodorral – a második utat választotta. Ennek jegyében hirdette meg 2018-ra a családok évét, és a jövő évi költségvetésben a GDP már majdnem öt százalékát fordítja a családok támogatására, ami mintegy kétszerese a fejlett országok átlagának!

A Fidesz–KDNP-kormány elődeivel szemben felelősséget vállal és visel a – trianoni diktátum által megcsonkított – Magyarország határain kívül élő magyarok sorsáért, s ennek újabb bizonyítéka, hogy a Máért tegnapi ülésén Orbán Viktor bejelentette, a családok éve programjait, támogatásait, fejlesztéseit 2018-ban kiterjesztik a külhoni magyarokra is. Ez azért örvendetes, mert szívünknek kedvesebbek, bárhol éljenek is, saját királyfiaink és királylányaink, mint a rosszarcú, piszkos kezű, barbár kalózok.