Kő AndrásA ló

Tudják, ki volt Széchényi Dénes? A „legnagyobb magyar”, Széchenyi István kedvenc unokaöccse, Lajos testvérének a fia

Kő András – 2017.11.11. 01:25 –

Művelt jogász, ifjú éveiben katona, nagybátyja támogatásával részt vett a szabadságharcban – amiért apja kegyvesztett lett az udvarnál –, de a szíve közepe a ló volt. Mindennel foglalkozott, ami a lóhoz köthető. Módszereivel és könyveivel forradalmasította az oktatást. Hecker Walter hippológus- (lovastanár) professzor most könyvet írt a méltatlanul elfeledett Széchényi Dénes életéről, a sokoldalú, rendkívüli emberről, aki a 19. században öregbítette a magyarság és a ló kapcsolatát.

A kötetről Simi Valley ötlik fel. A hely 45 percre van Los Angelestől, ahol Ronald Reagan is nyugszik. Az itt található múzeum épületegyüttesében állandó kiállítás mutatja be az amerikai katonaság fegyverzetét és ruházatát a polgárháború idején. Az egyik szögletben a lovas hadsereg kapitánya, George B. McClellan egész alakos figurája látható. (McClellan a demokrata párt képviseletében az elnöki babérra is pályázott 1864-ben, amikor Lincoln másodszor lett befutó.) Mellette a következő magyarázó szöveg olvasható: „A kapitány 1850-ben Európába utazott, hogy a kontinens harcművészetét és fegyverzetét tanulmányozza. Útja során megtapasztalhatta, hogy milyen lónyergeket használnak a magyarok és más nemzeti hadseregek. Amikor visszatért, egy sajátos nyerget készíttetett honfitársai számára, amelynek közepén hosszában egy nyílást hagytak, hogy ne fájjon a ló háta.”

Elöntötte szívemet a melegség a világ e távoli pontján a „hungarians” szó olvastán, és gidófalvi Czetz Jánosra, Bem vezérkarának főnökére gondoltam, aki 1844-ben Magyar hadnyelvtant adott ki „a császári-királyi osztriai hadsereg tisztje számára”. Ebben a magyar nyelvű (!) könyvben rejtőznek a ma is joggal megcsodált negyvennyolcas honvéd hadsereg gyors és hatásos kiképzésének titkai.

Nem véletlen, hogy McClellan a levert szabadságharc után Magyarországra is ellátogatott. Őt nem tartóztatták fel Bécsben, mint egy évvel korábban a párizsi amerikai attasét, Ambrose Dudley Mannt, akit 1849 júliusában az Egyesült Államok tizenkettedik elnöke, Zachary Tylor (1849–1850) bízott meg azzal, hogy mérje föl magyar földön a függetlenség esélyeit. Mire azonban Mann Bécsbe érkezett, a magyar függetlenségi mozgalom már haláltusáját vívta. Így aztán az attasét nem engedték tovább Bécsnél. Ott írta le tapasztalatait. A Taylornak küldött jelentés egy része 1850-ben nyilvánosságra került, és tartalma azonnal amerikai–osztrák diplomáciai szóváltáshoz vezetett. Az elnök csak annyit tehetett, hogy éves üzenetében kijelentette: az Egyesült Államok „elsőként fogja a nemzetek családjában ünnepelni a független Magyarországot”. Más kérdés, hogy az utána következő elnök, Millard Fillmore (1850–1853) kimérten, de határozottan tudtára adta az Egyesült Államokban tartózkodó Kossuthnak, hogy az ő elnöksége alatt semmiféle európai politikai bonyodalomba nem hajlandók beavatkozni. A sokszor „diadalútnak” nevezett körutazás tehát – több okból is – keserű csalódással ért véget.

Messzire kanyarodtam a nyeregtől. Apropó, Reagan. Ismeretes, hogy az elnök rajongott a lovakért. Többször hangoztatta: „A teljes nyugalmat csak egy ló hátán érzi az ember.” Amikor 2004. június 9-én végső nyughelyére, Simi Vallybe kísérték, középkori szokás szerint egy ló bandukolt a koporsója mögött, a nyereghez kardot erősítettek, s a kengyelben Reagan csizmája pihent.

Vajon Széchényi Dénes koporsóját is egy ló kísérte?