Két templom pár lépésre

Rejtőzködő Magyarország 825.

Ludwig Emil – 2017.11.11. 01:11 –

A Káli-medence déli peremén, három kilométerre a Balaton-parti Zánkától fekszik a mintegy hétszáznyolcvan lakost számláló Kővágóörs. Az 1891-es adatok szerint még csaknem kétezer-egyszáz lakója volt, s a füredi járás területének Veszprém megyéhez történt átcsatolásáig, 1946-ig olyan rangos településnek számított, hogy alispánt adott Zala vármegyének. Ennek emlékét a helységben található Vicispán utca őrzi. A község két tekintélyes, szorosan egymás mellett álló egyháza mostanában a kirándulók kedvelt célpontja.

két templom 20171110 Árpád-kori ablaksor és a feltárt kapu a lutheránus egyház déli oldalán (a szerző felvétele)

Az akkor mezővárosi rangú települést 1773-tól nevezték Kővágó-Eörsnek. A honfoglalás kori Örs nemzetség szálláshelyéből a 10–11. század fordulóján szerveződött falu első írásos említése 1266-ból való, „Wrskaal”, azaz Örskál alakban. Plébániája szerepelt az 1333. évi pápai tizedjegyzékben. Működő egyházként lajstromozták 1550-ben a Veszprémi egyházmegye jegyzékében, 1605-ben már protestáns gyülekezete volt, saját prédikátorral. Árpád-kori temploma elpusztult a török háborúk idején, de a hódoltság után visszatért hívek közösen újjáépítették 1774 és 1794 között, és megosztva használták a lutheránusok és a katolikusok egy ideig. Bizonytalan forrásból származó adat szerint 1263 táján még Szent László király volt a titulusa, a következő évszázadban azonban már a Boldogasszony-Örs néven említik a települést, patrónája tiszteletére. A falu búcsúja máig is a Nagyboldogasszony ünnepnapja, augusztus 15-e. A nyugati tornyos, barokk stílusú épület legrégebbi, középkori részletei a templomhajó déli falán láthatók: egyforma magasságban, szabályos közökkel sorakoznak a félköríves, tölcsérbélletű ablaknyílások, amelyek a 18. századi vakolatrétegek alatt lappangtak – 1773-ban még falképmaradványok is léteztek a romtemplom belső falán, azután elenyésztek az újjáépítés során. A harangtornyát 1811-ben emelték, majd 1863-ban újabb átalakítás következett, eklektikus modorban. Az első – tudományos értékű – műemléki helyreállítást az 1980-as években végezték el, akkor kerültek elő a résablakok, valamint néhány freskótöredék a déli fal belső oldalán. Figyelemre méltó a templomhajó két oldalán a fából ácsolt karzat, amelyekre a kéthüvelyknyi vastag faragott cserfa csigolyás csigalépcsőjén lehet felmenni. Pár évvel ezelőtt újból renoválták az egyházat. Napvilágra került az eredeti, déli bejárat is. A megújított, keleti irányba több ízben megtoldott épület homlokzatos szakaszai több korszakot forrasztanak egybe.

A lutheránus templom előtt alig néhány lépésnyire van a katolikusoké. Szembetűnő közelsége miatt a másik a felekezet egyházához, „dactemplomnak” is nevezték. A plébániát 1755-ben alapította újra Padányi Bíró Márton veszprémi püspök, az építkezést – többszöri megszakításokkal – 1795-ben fejezték be.

„Zánkán, Hornyai földjében találtatott római koporsó jelenleg Kerkápoly Úr házában, Kővágó-Eörsön” – jegyezte be füzetébe Rómer Flóris pap-tanár 1861 nyarán, amidőn bejárta a Bakonyt és a Balaton-felvidéket. Kerkapoly Károly (1824–1891) a kiegyezés korának kiemelkedő tudós politikusa volt. Ügyvédként, közgazdaként, a bölcseleti tudományok egyetemi tanáraként; a Deák-párt parlamenti képviselőjeként és pénzügyminiszterként országosan megbecsült személyiség. A kővágóörsi temető kriptájában nyugszik, de hogy a római kori szarkofág megvan-e még egykori házában, vagy hová került onnan, nem tudni.