Felföldi ZoltánA hazaárulás újabb fejezete

Nem, Gyurcsány és Vadai – 1990 utáni első miniszterelnökünk szavait kölcsönözve – „lélekben, érzésben” nem magyarok. Ők csak ideiglenesen itt állomásoznak. Ide fújta őket a szél, mint a szemetet

Felföldi Zoltán – 2017.11.10. 02:58 –

A múlt héten jelentette be Gyurcsány Ferenc, hogy aláírásgyűjtést kezdeményez annak érdekében, hogy a magyarországi választásokon ne szavazhassanak azok a magyar állampolgárok, akik soha nem éltek Magyarországon. Az ötlet nem új, ezt már Vadai Ágnes, Gyurcsány Ferenc elv- és párttársnője is belengette október 3-án. Ha nem volna teljesen reménytelen, érdemes lenne néhány történelemórát adni az illető hölgynek és úrnak. Arról, hogy hogyan kerültek ezek az emberek külföldre, és miért nem éltek soha Magyarországon.

Arról, hogy ezek a magyar állampolgárok a Magyarországtól (hitünk és reményünk szerint nem véglegesen) elszakított területeken élnek. Nem ők hagyták el Magyarországot, hanem a határ lépett át a fejük fölött. És nem egyszerűen azért, mert Trianonban ilyen döntés született. Hanem azért, mert Gyurcsány és Vadai politikai-ideológiai elődei: a degenerált, cselekvésképtelen, dilettáns károlyimihályok, a magyargyűlölő, gyilkos kunbélák és szamuelytiborok elárulták Magyarországot és a magyarságot.

Az első világháborús frontokról 1918 őszén rendezetten, fegyverrel a kezükben tértek haza katonáink, akik közül nyolcszázezer magyar nemzetiségű volt, rajtuk kívül ott voltak a magyar koronához mindenkor hű ruszinok és az akkor még erős hungarus tudattal bíró tótok/szlovákok.

Károlyi Mihály az ország megvédése helyett lefegyverezte és szélnek eresztette őket, önvédelmi háború helyett kiüríttette Magyarország területének jelentős részét. És miközben a Kárpátokon átvezető néhány szorost a rendelkezésre álló erő töredékével el lehetett volna torlaszolni és a határokat megvédeni, Marosvásárhelyt hat (!) román katona foglalta el. A Károlyi után jövő kommunisták aztán az ország megvédése helyett azzal voltak elfoglalva, hogy halomra gyilkolják a magyarokat. De miért is akarták volna megvédeni Magyarországot? Hiszen semmi közük nem volt hozzá. Pedig a védekezés eredménnyel járt (volna): ahol fegyvert fogtak, ott meg lehetett menteni egy-egy darabot a magyar földből: Balassagyarmat, a vas megyei „hűségfalvak”, a Rongyos Gárda tevékenységének eredményeként Magyarországon maradt Sopron és környéke mind ennek a példája.

Amint Törökország is, ahol nem cselekvésképtelen dilettánsok és nem törökgyűlölő hazaárulók álltak az ország élén, hanem Kemal Atatürk, akinek bátorságával, hazafiságával és cselekvésével azt az országot meg lehetett menteni a szétdarabolástól. Ezért, Gyurcsány és Vadai elődeinek, a nemzetellenes magyarországi baloldal áldásos tevékenységének „köszönhetően” darabolhatták szét az országot Trianonban, és ezért élnek ma tömegével magyarok a szomszédos országokban.

És persze élnek távolabbi országokban is: Nyugat-Európában, Amerikában, Ausztráliában, akiknek szavazati jogát a Demokratikus Koalíció nagyszerű javaslata szintén elvenné. Az ő esetükben nem a határ mozgott, hanem ők mentek el, illetve szüleik, nagyszüleik. De nem jókedvükből. Hanem azért, mert a Gyurcsány–Vadai-előd kommunisták Magyarországa élhetetlen volt a számukra. És ha maradnak, sokan úgy végezték volna, ahogyan Mansfeld Péter vagy ­Tóth Ilonka: kötélen. Őket is az 1919-es kommüntől a mai Demokratikus Koalícióig ívelő magyarországi baloldal kényszerítette távozásra.

Ennyit a történelemről. És most néhány mondat az adózásról. A Demokratikus Koalíció érvelésében ugyanis fontos vonulat, hogy ne szavazhasson az, aki nem fizet Magyarországon adót. Amellett, hogy ezen az alapon egyből ki kellene zárni a szavazásból valamennyi nagykorú középiskolást, az összes egyetemistát és főiskolást, valamint a nyugdíjasokat is, Vadai Ágnesnél is rezeg a léc. Természetesen Vadai Ágnes fizet adót, hiszen azt képviselői tiszteletdíjából vonják. De miből kapja a képviselői tiszteletdíját? A magyar adófizetők befizetéseiből, aminek egy részét aztán visszafizeti adóként. Vagyis Vadai Ágnes nem adót fizet be, hanem mások befizetett adójából él, miközben – szemben például a tanárokkal, orvosokkal, rendőrökkel és sokakkal – semmit nem tesz le annak a közösségnek az asztalára, amelytől a fizetését kapja. Vagyis nettó élősködő. Gyurcsány Ferencről ez csak azért nem mondható el, mert a rendszerváltás környékén anyósa segítségével végrehajtott sikeres privatizációs ügyletei következtében olyan cégek hullottak az ölébe, amelyek tevékenysége után kénytelen adót fizetni.

A Vadai–Gyurcsány-javaslat nyomán nekem is lenne egy előremutató módosítási javaslatom a magyarországi választási rendszerrel kapcsolatban: ne szavazhasson a magyar választásokon Gyurcsány Ferenc és Vadai Ágnes! Hogy miért ne? ­Nem, nem adófizetés vagy adó nem fizetés okán. Egyszerűen azért nem, mert nem magyarok. És még mielőtt bárki fajelméletet, numerus clausust vagy zsidótörvényeket kezdene emlegetni, sietek leszögezni, hogy sem Gyurcsány Ferenc, sem Vadai Ágnes származását nem ismerem, és nem is érdekel. Egyébként is: a magyar történelem tele van nem, vagy nem csak magyar származású kiváló magyar emberekkel, hazafiakkal. És itt lehetne sorolni a neveket vég nélkül, Petőfi Sándortól és az aradi tizenháromtól kezdve, Kós Károlyon vagy Radnóti Miklóson át, Melocco Miklósig. Nem, Gyurcsány és Vadai – 1990 utáni első miniszterelnökünk szavait kölcsönözve – „lélekben, érzésben” nem magyarok. Ők csak ideiglenesen itt állomásoznak. Ide fújta őket a szél, mint a szemetet. Nekünk pedig ideje lenne fogni egy söprűt és kisöpörni a szemetet az országból. Hogy végre rend és tisztaság legyen.