Putsay GáborVersenyképes ország

Álláspont. Szerencsénkre rendelkezésre állnak az erős alapok, így remélhetőleg még sokáig versenyképes és élhető állam lesz Magyarország

Putsay Gábor – 2017.11.09. 01:29 –

Éppen a napokban lett hatvanéves az egykori szocialista blokk közkedvelt és máig kultikus népautója, a Trabant. Még gyermekkoromból emlékszem, micsoda öröm és élmény volt a családoknál egy ilyen keletnémet csodával közlekedni, amely rém egyszerű, de megbízható, aranyos pöfögő kispofa volt. Nemcsak Magyarországon, de például szerte a mai Németországban, elsősorban az egykori keleti részen ma is a rajongás és a nosztalgia tárgyát képezi, a kiszámíthatóság és a kényelmes gulyáskommunizmus szimbóluma. Ez abból ered, hogy az autóra ugyan éveket kellett várni, de aki befizetett rá, biztos lehetett benne, hogy megkapja. Mint ahogy abban is biztos lehetett, hogy lesz, illetve megmarad a munkája, nem voltak hajléktalanok az utcán, és ingyenes volt – a paraszolvenciát leszámítva – az egészségügyi ellátás.

A világ azóta, pontosabban a rendszerváltástól számítva nagyon sokat változott, jó és rossz értelemben egyaránt. Mindenféle ideológiai hátteret félretéve nem elsősorban a volt KGST- tagállamoknak volt szükségük arra, hogy a vasfüggöny leomoljon, és megnyíljanak a határok.

Az itteni hiánygazdaság – aminek az egyik jele volt, hogy éveket kellett várni egy-egy új autóra – még so-káig működött volna, hiszen szabályozott volt a belső piac, és a térség önellátásra is berendezkedhetett. A nyugat-európai és az észak-amerikai multinacionális vállalatok számára viszont elengedhetetlen volt a túltermelési válságot elkerülendő, hogy olyan térségekben is terjeszkedjenek, amelyek szegényebbek ugyan, mint a fejlett ipari államok, viszont rendelkezésre áll az a fizetőképes vásárlóerő, amely alkalmas a tömegtermékek fogyasztására, és ami még ennél is fontosabb, alacsony bérű, ám jól képzett a munkaerő.

A tőkének és a jól működő részvénytársaságoknak ugyanis az a sajátosságuk, hogy egy bizonyos méretet és technológiai szintet elérve muszáj növekedniük és terjeszkedniük, különben vége a dalnak. Az már csak hab a tortán, hogy ezzel együtt, pontosabban ezt megelőzően a politikai rendszer is átalakult: nagyjából a hetvenes évek elejétől számítható, hogy a multinacionális gazdasági és pénzügyi érdekcsoportok annyira meg tudtak erősödni, hogy meghatározó szerepük lett nemcsak a gazdasági, de a politikai döntéshozatalban is. Ennek egyik mai mellékszála, hogy egy befolyásos pénzember hivatalosan is szinte bármikor megjelenhet az Európai Bizottságnál, vagy migránsügyben az olasz kormánynál. Minden ajtó nyitva áll előtte, már a formalitás sem szükséges.

Így vagy úgy, Európa versenyképességének jót tett a kényszerből is adódó gazdasági rendszerváltás. Közép- és Kelet-Európában is megjelent a működő tőke, a fejlett technológia és az új munkakultúra, mi pedig megnyitottuk a piacainkat, emellett jól képzett és szorgalmas munkaerő állítja elő versenyképes áron a világ bármely részén eladható termékeket. Egyfajta munkamegosztás alakult ki, minden államnak megvan a helye és a szerepe ebben a rendszerben. Ezért értelmetlen visszatérően azt előhozni, hogy mi hálával tartoznánk az európai uniós támogatásokért.

Azokért ugyanis korábban is és most is kőkeményen megdolgozunk. Utóbbinak is eredménye, hogy pörög a gazdaság, hónapról hónapra egyre jobban és jobban teljesít az ipar, így az export is. A kettő ugyanis szimbiózisban áll egy kis közép-európai, nyitott gazdasággal rendelkező államban, mint a miénk. De ez a vita legfeljebb 2020-ig tart, ugyanis akkortól átalakul az uniós támogatási rendszer. Szerencsénkre rendelkezésre állnak az erős alapok, így remélhetőleg még sokáig versenyképes és élhető állam lesz Magyarország.