Boros ImreSoros milliárdjai

Nemrég arról szállított hírt a nemzetközi média, hogy Soros György vagyona nagyobb részét – mintegy 18 milliárd dollárt – alapítványokban helyezte el

Boros Imre – 2017.11.09. 01:19 –

Az alapítványok létesítéséhez általában pozitív érzések kapcsolódnak, az alapítók nemes szívű, karitatív emberek. Kevésbé ismert, hogy az igazán gigantikus vagyonok egy része régóta alapítványi formát öltött, és szigorúan az alapító családok érdekeit szolgálja, mert már ennek megfelelően fogalmazták meg az alapítványi célokat.

A hírt kommentálók nagyobb része ezzel is bizonyítottnak látta a milliárdos önzetlenségét és társadalmi ügyek iránti elkötelezettségét. Mások, akikben a Soros iránti tisztelet inkább a rutinos üzletembernek szól, azt emelték ki, hogy a lépéssel jelentős adót takarít majd meg. Ezzel a tekintélyes méretű adományozás kérdése le is került a napirendről, pedig ennél sokkal nagyobb figyelmet is érdemelne. Az érdekességekre rábukkanhatunk, ha a körülményrendszert kicsit alaposabban szemügyre vesszük, ha betekintünk az idén 87 esztendős Soros György irigylésre méltóan sikeres életútjába és az általa mintegy negyedszázada folytatott, kontinenseken átívelő „mecénási” tevékenységébe.

Arról szól a történet, hogy a hazánkat tizenhét éves korában, 1947-ben elhagyó Soros azonnal a London School of Economics hallgatója lett, ahol filozófiát tanult. Gyakorló pályafutása felettébb rövid ideig különféle vélt pénzkereseti területekre sodorta, volt pincér, házaló árus, azonban hamarosan végleges pályájára állt. Több brókercégben is megfordult 1954-től, kezdetben az Egyesült Királyságban, később már az Egyesült Államokban, s 1969-ben egy általa vezetett alap négymillió dolláros tőkéjében az ő része már negyedmillió dollár. Üstökösszerű emelkedése éppen az emblematikus 1973-as évben kezdődött, akkor, amikor megszűnt a nyugati pénznemek kötelező paritása, és az árfolyamok már szabadon mozoghattak, amikor megnyílt a nemzetközi valutaspekuláció eldorádója. Már ebben az évben tizenkétmillió dolláros vagyonról számolhatott be. Utána sikert sikerre halmozott, 1981-ben már négyszázmillió volt dollárjainak száma. (A jelek szerint mind az 1973, mind az 1981 utáni tetemes dollármozgást eltalálta, noha előbb a dollár nagyon le-, később pedig túlzottan felértékelődött.) Vállalkozásaiban az általa favorit terepnek tartott devizapiacokon egyre merészebb lett. Közismert 1992-es húzása, amikor az angol fontot shortolta meg, azaz kötött még jó áron határidős fonteladást, majd a leértékelődő fontot a leértékelés után olcsóbban visszavásárolta, és nyert több mint egymilliárd dollárt. De nem képeztek akadályt a maláj és thai pénznemek sem – hajszálra pontosan találta el, hogy az érintett valuták mikor rogynak be. Páratlannak tűnő érzékkel találta el mindig az alkalmas időpontokat spekulatív lépéseihez, mintha földöntúli sugallatok vezetnék döntéseit – a tutiba időbe lépett be, és a bajból még annak kitörése előtt haszonnal menekült.

Volt azonban egy eset, amikor az ösztönös zseni mutatványa mégis lelepleződött. Franciaország egyik vezető bankjának (Société Générale) részvényeihez úgy nyúlt sikerrel, hogy bebizonyosodott: jó helyről, jó időben kapott milliókat érő tippet, azaz a pénzügyi szaknyelven belső információt felhasználva lett nagyon okos. Ilyenkor a belső információt – természetesen haszonrészesedés fejében – állami tisztségviselők adják, akiknek az lenne a feladatuk, hogy a titkot megtartsák, és éppen az államot juttassák kedvező üzlethez.

Ennek a részvényüzletnek hosszú pereskedés és 940 ezer eurós felügyeleti bírság lett a vége. A jó időben jó helyről jövő értesülések a devizapiacokon a részvénypiacoknál sokkal jobban fialnak. Az, hogy ezen a hatalmas volumenű piacon is volt, és talán ma is van bennfentes információ, már nem is titok, erről több büntetőügy is szól. Az sem titok többé, hogy Soros Györgyöt szoros barátság fűzi a Clinton családhoz, őket pedig a Goldman Sachs pénzügyi óriáshoz. (Hillary Clinton százezer dolláros tiszteletdíjakat vett fel beszédeiért a cégtől, és választási kampányához Soros is huszonötmillió dollárral járult hozzá.) A Goldman főnökei és vezető munkatársai pedig csereszabatosként töltötték be az Egyesült Államok és más országok jegybankelnöki, pénzügyminiszteri posztjait, így természetesen tudomásuk volt a legértékesebb belső információkról is.

Természetesen a milliárdokat érő információáramlásra semmi bizonyíték nincs, a gyanút legfeljebb az esetleges létfontosságú belső információk és a Soros-birodalom karitatív tevékenysége közötti érdekegyezőség alapozhatja meg. Például olyan logika mentén, hogy én helyzetbe hozlak, amiből rengeteg pénzt tehetsz zsebre. Te meg a megszerzett pénz nagy részét olyasmire fordítod, amire én megkérlek, kormányok buktatására, kedves politikai áramlatok helyzetbehozására, tehát nekem üzletileg felettébb hasznos dolgokra. Arról talán nem érdemes vitát nyitni, hogy Soros tevékenysége ennek a kívánalomnak évtizedekig kiválóan megfelelt, mindenütt korlátlan liberalizmust támogatott, a piacok megnyitását, a szabályok és korlátok leépítését, az állami vagyonok privatizálását és legutóbb az ide-oda szabadon mászkáló világot, a „nyílt társadalmat”, a korlátozásmentes migrációt.

Innét már logikusnak és szükségszerűnek tűnik Soros György lépése, hogy vagyona nagy részét alapítványokba tette vagy éppen tetették a 87 esztendős milliárdossal. Amit eddig megbízásból és formailag saját vagyona terhére tett, azt most megbízói biztonságba helyeztették vele, hogy ez a tevékenység „szigorúan magánalapítványi alapon” még Soros után is sokáig tovább folytatódhasson. Az alapítványi vagyon felett ugyanis az „alapítónak” megszűnik a rendelkezési joga, afelett a kuratórium rendelkezik az alapítvány céljainak („nyílt társadalmak”) megfelelően.

Ez az elkülönített vagyon már nem is örökölhető, ezért érdemes vetni egy pillantást a vagyonmegosztás számaira is. A legfrissebb elérhető statisztikák huszonötmilliárd dollár körüli Soros-vagyonról szólnak, amiből tizennyolcmilliárd került az alapítványokba, közelítően a vagyon háromnegyede. A negyede megmaradt családi vagyonnak, ami örökölhető. Vélhetően ez a hányad volt az elvégzett munka díja, a stróman jutaléka.