Kacsoh DánielMinősített eset

Álláspont. Tekinthetjük a hazaárulás minősített esetének a Gyurcsány-párt legújabb akcióját

Kacsoh Dániel – 2017.11.08. 01:30 –

Mondhatjuk, megcsömörlöttünk, szinte immunisak lettünk az évek során, s alighanem így van ezzel a magyar társadalom elsöprő többsége, miközben a legújabb felmérések szerint Vadai Ágnes és Vágó István főnöke továbbra is messze a legelutasítottabb magyar politikus. Nem kér belőle az ország. Arról pedig pláne kár lenne értekezni, micsoda ellentmondás, hogy Fletó a saját kis csapata nevében mégis a „demokratikus” jelzőt használja. Ha ugyanis komolyan vennék magukat, halkan levonulnának az ellenzéki porondról.

Mindazonáltal, úgy tűnik, az egykor balliberális kormányt vezető pártelnök mégis képes volt egy rossz emlékű témával magára haragítani szinte a teljes Kárpát-medencei magyarságot, amikor a kettős állampolgársággal járó szavazati jog elvétele érdekében indított bornírt, ám egyelőre kitartó kampányt. Túl az első, második és harmadik felháborodáson, érdemes feltenni a kérdést: ugyan miért vágott bele ez a súlyos identitászavarban szenvedő pártocska ebbe a kezdeményezésbe? Pusztán jólesik nekik nemzettársaik sértegetése? Szeretnek elvenni úgynevezett szerzett jogokat? Azt hiszik, hogy bármiféle konkrét következménye lesz a rajtuk kívül valamennyi magyar párt által elutasított felvetésnek? Hogy a kérdést egyáltalán napirendre veszi a parlament?

Aligha. A megoldás a pártja lenullázása után hajdan dezertáló Gyurcsány Ferenc „mestertervében” keresendő, amely hosszú évek munkája, ugyanakkor megvalósítása az elmúlt hónapokban némileg felgyorsult. A bukott kormányfő valódi célját szokatlan módon elődje, a 2004-ben, éppen a kettős állampolgárságról szóló rossz­- emlékű népszavazás évében megpuccsolt Medgyessy Péter leplezte le tegnap: Gyurcsány „fel akarja zabálni a baloldalt”. Miután jó étvágyat kívánunk neki, hozzátéve, reméljük, az elemózsia tartósan megfekszi a gyomrát, némi perverz empátiával képzeljük magunkat a kormányváltást akaró-remélő választópolgárok helyébe. Nekik sem könnyű.

A helyzet ugyanis úgy áll, hogy a nagy szavak és a burkolt fenyegetések nagymestere jelenleg nem azon dolgozik, hogy zavaros programját megvalósítsa, egyfajta ellenzéki összefogás révén, sőt valójában még a határon túli honfitársaink ügye sem érdekli. Kizárólag önző honfitársaink szavazatainak begyűjtésére hajt, azzal a kicsinyes céllal, hogy tovább apassza az amúgy is ramaty formában leledző szocialistákat. Piti bosszú ez, nem több, a hazaárulás eszközével végrehajtott opportunista támadás a kommunista utódpárt ellen, amely annak idején nem szerette eléggé egykori vezérét, az országot zuhanópályára állító balliberális álprófétát. S mivel semmi sem szent, pláne egy egyházellenes politikusnak, az „önálló arcél” kialakításához Gyurcsány a legszemetebb eszközt választotta: ismét magyart fordít magyar ellen.

Amikor az ATV-ben az amúgy is esélytelen, még Tamás Gáspár Miklós által is elutasított próbálkozás értelmét firtatták, a DK-elnöknek volt képe azt mondani: az igazság fontosabb a politikai érdeknél. Esetében ez éppen fordítva van. Rövid távon ez mindenképp megnyugtató, vagyis Gyurcsány nem fog elvenni semmit a határon túli magyaroktól, akiknek a képviselői egyként szólaltak fel az eszement felvetés ellen. Nincs rá eszköze. Hosszú távon azonban minimum aggasztó, hogy a magyar közélet még nem tudta kivetni magából ezt a káros szereplőt, akinek így megvan a halovány esélye, hogy valamikor majd visszaülhet a kormányfői székbe. Az lenne a valódi hazaárulás.