Szöges ellentétben Soros tervével

Új nemzedék. Formálódik az együttműködés a visegrádi országok között az üldözött keresztények megsegítése érdekében is – mondta lapunknak Azbej Tristan helyettes államtitkár

Kacsoh Dániel – 2017.10.21. 02:20 –

A kormány a továbbiakban is kiemelt támogatást biztosít az üldözött keresztények megsegítése érdekében, a következő lépés a nigériai Boko Haram miatt sokat szenvedett, népirtásnak is kitett közösségek támogatása – mondta el lapunknak Azbej Tristan, az üldözött keresztények megsegítéséért felelős helyettes államtitkár.

Azbej Tristan 20171020 „Ne a bajt hozzuk be Európába” (Fotó: Ficsor Márton)

– Korábban Túró Rudival csábította volna haza a kivándorolt fia­talokat, ezen gúnyolódott az ellenzéki média, miután kiderült, kinevezik az üldözött keresztények megsegítéséért felelős helyettes államtitkárnak. Előnynek tartja ezt a figyelmet vagy inkább tehertételnek?

– Semmiképpen sem jelent tehertételt, ha a személyiségem, illetve amit eddig a közéletben tettem, vonzza a figyelmet. Mégis, fontosabb maga az ügy, amivel foglalkozom, s amit próbálok előremozdítani. Ugyanakkor nem egy-, hanem „többügyű” vagyok. Ami az említett idézetet illeti: amikor Amerikából visszatértem, úgy gondoltam, hogy tapasztalatokkal és mentorálással segíteni szeretnék a külföldről való hazajövetelt tervező többi fiatalnak. Ennek szellemében hoztam létre a Gyere Haza Alapítványt. A mai napig folyamatosan kapjuk és várjuk a megkereséseket.

– Klasszikus ellenzéki téma a fia­talok kivándorlását felróni a kormánynak. Mekkora a baj?

– Különbözőek vagyunk, de végső soron csakis a szülőföldünkön lehetünk boldogok. Erre legkésőbb a szakmai elismerések begyűjtése vagy akár a jó életkörülmények megteremtése után rájön az ember. Nem jó állapot egy embernek a gyökerei nélkül élni, a többségben pedig igenis kialakul egy lelki késztetés a hazatérésre. Az elmúlt években hazánkban a munkanélküliség rekordalacsony lett, hiányszakmák vannak, a bérek az állami és a versenyszférában is nőnek, tehát anyagi szempontból is egyre inkább érdemes hazajönni.

– Évekig diplomataként tevékenykedett, például Izraelben. Ebből mit hoz magával?

– A mostani feladatom, bár hivatalosan nem tartozik a külügy kötelékébe, döntő részben diplomáciai jellegű. Nemzetközi támogatáspolitikai területről van szó, továbbá az üldözött keresztények ügyének képviseletéről a nagyvilágban, különböző relációkban. Ezért igen jól jön az a szakmai tapasztalat, melyet csaknem négy év alatt szereztem a Közel-Keleten. A mostani programokban kifejezetten érintett Irakot, Szíriát és Libanont közelebbről is megismerhettem.

– Egyre többet hallani a Hungary Helps elnevezésű kezdeményezésről. Ez mit takar pontosan? Hogyan oszlanak meg a feladataik?

– Valóban, a helyettes államtitkárság munkájával egyidejűleg működik a hazánk nemzetközi humanitárius tevékenységét összefogó program is, amelynek van egy saját, utazó nagykövete, Heltai Péter személyében. Az ő feladata az is, hogy a hazánkról méltatlanul és igazságtalanul kialakult kedvezőtlen megítéléssel szemben bemutassa és megismertesse a világgal az igazságot, vagyis azt a tényt, hogy Magyarország egyébként szolidáris, a világ számos pontján fejlesztési és egyéb programokat támogat az elesettek érdekében. Az én feladatom az, hogy kifejezetten az üldözött, illetve diszkriminált keresztény közösségeken segítsünk, és megtaláljuk azt a támogatási formát, ami illeszkedik a szükségleteikhez, s a leghatékonyabban javít a helyzetükön. De nem elég a támogatás, hangot is kell adni a kéréseiknek.

– Eközben egyházi személyek is számon kérik a kormányon, hogy menekültellenes, érzéketlen. Mit gondol erről?

– Az üldözött keresztények támogatása egyrészt a keresztényi felebaráti szolidaritás parancsából következik, egyúttal emberiességi kötelezettség. Ebben valamennyi országnak részt kellene vállalnia, a válságrégiók stabilizálása érdekében is. Ezzel szöges ellentétben áll Soros György terve. A spekuláns évi egymillió bevándorlót telepítene Euró­pába, és Brüsszel is szemet huny az ellenőrizetlen és tömeges migráció felett, egyáltalán nem humánus szempontból téve ezt, hanem kizárólag önző gazdasági érdekből. A Nyugatnak ugyanis egyszerűen csak olcsó munkaerőre van szüksége. Mi ezzel szemben úgy látjuk, nem a bajt, a társadalmi feszültségeket kell behozni, hanem oda kell vinni a segítséget, ahol a válság gyökere van, és az ott élőket helyben kell segíteni.

– A minap többnapos nemzetközi konferenciát tartottak Budapesten a keresztényüldözésről. Milyen konkrét visszajelzéseket kaptak az érintettektől?

– Kifejezetten hálásak azért, hogy egy ország a nyugati világból meghallja őket. Nincsenek egyedül, képviseljük az érdekeiket. A háromszázhúsz résztvevő fele külföldi volt, jórészt üldözött keresztény közösségek képviselői, akik valamennyien megerősítették: elsődleges vágyuk a szülőföldjükre való visszatérés, az újrakezdés, a szabad vallásgyakorlás. Ehhez kérnek további támogatást.

– Milyen eredményeket értek el eddig?

– Alig több, mint egy éve alakultunk, és a miénk az első olyan kormány a nyugati világban, amely ilyen, a nehéz helyzetű keresztény közösségeket támogató programokkal foglalkozik. Tehát nincsen minta, amit követhetnénk, voltaképpen kísérletezünk – azzal a megkötéssel, hogy nem lehet sikertelen a tevékenységünk, hiszen emberi életekről van szó. Az első lépés az érintettek felkeresése és megismerése volt. Ennek nyomán alakítottuk ki a különböző programokat, az említett célok érdekében. Úgymond zászlóshajónk az észak-iraki, az Iszlám Állam által többször is lerombolt, immár felszabadított Telskuf település újraépítése. A közeli Erbílben már megkezdődött a tanítás egy magyar támogatással felépülő iskolában, ahol már a végső munkálatok zajlanak, valamint egy ottani kórház félévi gyógyszerellátását is finanszírozzuk. Szintén az újrakezdést segíti az ösztöndíjprogramunk. Ennek keretében csaknem nyolcvan nehéz helyzetű keresztény közösségből származó fiatal kezdte meg szeptemberben tanulmányait különböző magyar egyetemeken, akik tanulmányaik befejezése után hazájukat erősíthetik megszerzett tudásukkal. Jövőre még többeknek adjuk meg a lehetőséget. További, speciális formája a segítségnek, hogy terrortámadások sérültjeinek biztosítunk kórházi ellátást.

– A közelmúltban egy olyan, keresztény hitre tért bevándorlónak ajánlotta fel hazánk a befogadást, akinek menekültkérelmét Svédország elutasította. Tesz még hasonló gesztusokat a kormány?

– Van egy szakhatósági feladatkörünk, amelynek lényege, hogy aki Magyarországon arra való hivatkozással kér menedéket, hogy keresztény vallása miatt a szülőföldjén üldözik, fenyegetik, annak a kérelmét külön is megvizsgáljuk. Alapelv, hogy az első biztonságos ország kezeli a kérelmeket. A keresztény kultúrájú Európának azonban különös felelőssége van abban, hogy befogadja azokat a Krisztus-hívőket, akik a saját és a környező országokban nem gyakorolhatják szabadon hitüket, nincsenek biztonságban.

– Mennyi esélye van a kormánynak az európai közgondolkodással szemben?

– Tény, hogy a nemzetközi szervezetek, illetve néhány domináns nyugati politikai iskola és az újhullámos liberálisok tabuként kezelik a keresztényüldözés kérdését. Ez a jelenség ugyanis szembemegy az ő narratívájukkal, amely szerint a kereszténység kirekesztő, agresszív vallás. Ezzel nehéz megküzdeni, de tudjuk, hogy bár Európa a felszínen megtagadja a saját alapjait, akadnak szép számmal, akik meghallják a szavunkat, s így már korántsem reménytelen a helyzet. Kétségtelen azonban: egyelőre e markáns kiállással egyedül van hazánk.

– A többi visegrádi ország szövetségesünk lehet ezen a téren is?

– Dolgozunk rajta, már meg is kezdődtek az ezt célzó tárgyalások, formálódik az együttműködés. A visegrádi országokon kívül sokan vannak az amerikai kormányzatban is, akik nyitottak erre a témára, de számítunk a még keresztény identitásukat őrző dél-európai és latin-amerikai országokra is.

– Úgy nyilatkozta korábban lapunknak, hogy az idén mintegy kétmilliárd forint jut a területre. Mi várható jövőre?

– Az elsődleges cél most a nemzetközi szövetségi rendszer kialakítása. Felelősségünk van, ezért sem léphetünk vissza a támogatások tekintetében. Határozott kormányzati szándék tehát, hogy az említett kezdeményezéseket továbbvigyük, sőt, kiterjesszük további célországokra is. Terveink szerint a következő lépés a nigériai Boko Haram miatt sokat szenvedett, népirtásnak is kitett nigériai keresztény közösségek támogatása. Minden túlzás nélkül mondhatom: a cselekvő szeretet tervét igyekszünk végrehajtani.