Legendák és elfeledett figurák

Történelmünk alig ismert epizódjai a Veritas Intézet évkönyvében

Faggyas Sándor – 2017.10.14. 02:25 –

Aki kézbe veszi a Veritas Intézet nemrég megjelent 2016-os Évkönyvét, a 2014 eleje óta működő kutatóintézet immáron harmadik ilyen kötetét, azt is megállapíthatja, hogy valóban figyelemre és elismerésre méltó az itt dolgozó történészek szerteágazó tudományos – egyben tudományos-ismeretterjesztő – tevékenysége.

Amit azzal a nem titkolt szándékkal folytatnak, hogy az elmúlt másfél évszázad tüzetes vizsgálatával és tárgyilagos újraértelmezésével a korábbi évtizedekben ilyen-olyan okok miatt „félreírt” történeteket hitelesen, politikai és ideológiai rögeszmék és kompromisszumok nélkül – Bocskai fejedelem híres mondását idézve: „a dolgot ő magát nézve” – mutassák be.

„Lehet, hogy valahol, valamikor utat tévesztettünk, de a tévedések bevallhatóak és elemezhetőek. Ha csak ennyit sikerült elérnünk munkatársaink írásaival, máris megérte elkészíteni a tanulmányokat, forrásközléseket, mert velük is közelebb juthattunk közelmúltunk jobb megértéséhez” – írja a kötet előszavában Szakály Sándor egyetemi tanár, az intézet főigazgatója. Az évkönyv legelső írásában Hermann Róbert a Görgei Artúrral kapcsolatos legendárium egyik legmakacsabb, ma is gyakran emlegetett elemét veszi górcső alá, miszerint a Visegrádon visszavonultan élő, öccse gazdaságát vezető idős tábornok rendszeresen nagy kosár szőlőt küldött volna a környéken gyakran vadászó Ferenc Józsefnek. A jeles történész bebizonyítja, hogy ez tényszerűen nem igaz, az viszont – bár meglepő – kétségtelen, hogy a tábornok élete vége felé megbékült az uralkodóval, aki az 1849. őszi kíméletlen megtorlás fő felelőse, s a Görgei elleni árulásvád egyik megalapozója is volt.

Hasonlóan érdekes Gali Máté színes portréja Berzeviczy Albertről, a méltánytalanul elfeledett jogász-politikusról, akadémiai elnökről, aki több évtizedes parlamenti pályafutása során mindvégig következetes szabadelvű és emberséges álláspontot képviselt többek között a zsidóság ügyében is. Büky Orsolya tanulmánya a Hóman Bálint személyiségének, szellemi fejlődésének, politikai értékválasztásának – és súlyos tévedéseinek – alakulását alapvetően befolyásoló többágú (részben Rajna-vidéki német, részben „ősmagyar”) származását, sokszínű családi háttere homályba vesző részleteit tárja fel izgalmasan. Veszprémy László Bernát a szocialista történetírás által részben elhallgatott, részben megbélyegzett jobboldali, náciellenes, a nyilasok által kivégzett író, politikus, Lendvai István nézeteinek és életútjának ismeretlen elemeit mutatja be. Joó Andrástól újszerű megvilágítást kaphatunk a szintén tragikus sorsú, máig vitatott megítélésű Teleki Pál miniszterelnök háborús kiútkeresésének fontos mozzanatairól, az általa kiépített és mozgatott rejtett kapcsolati háló tevékenységéről.

A tág időhorizontú, gazdag tematikájú kötet írásai a dualizmus kori törvények és választások elemzésétől a Nagy Háború és a két világháború közötti korszak alig – vagy rosszul – ismert történésein, az 1956-os forradalom és szabadságharc még jórészt feltáratlan mozzanatain át az Antall-kormány regionális együttműködési kezdeményezéseinek számbavételéig adnak átfogó képet.