Kacsoh DánielValós félelmek

Álláspont. A pofátlanság csúcsát nyilván megint a baloldal koronázatlan királya, a kombinálás és helyezkedés nagymestere, Gyurcsány hozza

Kacsoh Dániel – 2017.10.12. 03:16 –

Félelmet gerjeszt a kormány, mert ha jövőre is marad, akkor majd Trianon századik évfordulóján fegyveres konfliktust robbant ki a szomszédos országokkal – magyarázza Bojár Gábor vállalkozó a visegrádi négyek történelmi léptékű összefogását elősegítő, erősítő, lassacskán Romániával is egyre dinamikusabb párbeszédet folytató, Szerbiáért pedig az uniós porondon is síkra szálló Orbán-kabinettel kapcsolatban. Bagoly mondja verébnek, vághatnánk rá, ám ne tegyük, hiszen a Momentum támogatásától elálló milliárdos csak követi nagy elődei, így például az immár LMP-s Ron Werber vagy akár az éppen a szocialisták kinyírásának beteljesítésén ügyködő Gyurcsány Ferenc példáját. Vagyis Bojár csupán csatlakozott a papagájkommandóhoz. Emlékszünk: az akkor regnáló őszödi „igazmondó” terrorcselekményekkel riogatva mondatta le az ellenzéki Fidesz politikai nagygyűlését, korábban fenyegetett a köteles beszéddel vagy éppen huszonhárommillió román beáramlásának rémével. És sorolhatnánk.

A polgári kormányon rendre a félelemkeltést és az ellenségkeresést számon kérő baloldal, illetve csatolt állományai az elmúlt évtizedekben iskolapéldáját adták annak, hogyan kell az egész jobboldalból mumust, Orbán Viktorból pedig magát a patás ördögöt kreálni. „Ha ezek hatalomra kerülnek, bedől a gazdaság, összeomlik a diplomácia, beköszönt a diktatúra” – foglalható össze a rendszerváltozás óta ismerős mantra. Ezt annak dacára hallgatjuk már jó régen, hogy a félelmeket jórészt maguk a tények cáfolják, példának okáért a gazdasági növekedés vagy éppen a történelmi szintre lépett foglalkoztatási adatok.

A pofátlanság csúcsát nyilván megint a baloldal koronázatlan királya, a kombinálás és helyezkedés nagymestere, Gyurcsány hozza, amikor azzal fenyeget: vagy kilépünk az Európai Unióból, vagy őt választjuk! Ez az opció nyilván nem létezik, de azért tegyük hozzá: szerencsére.

Eközben az MSZP-t a Fidesz-ügynököket emlegető Botka Lászlótól megszabadító bukott miniszterelnök párttársa, Molnár Csaba a csak rá jellemző Joker-vigyorral és félelmetes mimikával veti oda az ATV stúdiójában: „Mondhatnám azt, hogy nekünk lett igazunk, de ez egy fölösleges triumfálás lenne”. Amiből egyértelműen következik, hogy a nagy rivális, az expárt történelmi léptékű megroggyanása láttán a DK-nál azért jó néhány láda pezsgő elfogyott a napokban. Mindazonáltal sokadszor tesszük fel a kérdést: ez a csapat akar kormányozni? Amelynek tagjai a jelek szerint jobban utálják egymást, mint a nagy politikai ellenfelet? De ott van a Jobbik is, háttérben a veszprémi éjszaka „rémével”. Nekik, az egykori radikálisoknak jobban menne a kormányzás, karöltve a korábban minden fideszes megnyilvánulásban Mussolinit látó ballib táborral? Biztosan nem gondolják komolyan, bár ez viccnek is durva. Persze ott van a már említett Molnár Csaba – hihetetlen, de – exminiszter által felhozott s rögtön letagadott, ismerős forgatókönyv is. Vagyis a pozíciók osztogatása, az egzisztenciák bebiztosítása egy újabb négyéves, minden tét nélküli ellenzéki időszakra. Alighanem ez lenne a legkényelmesebb a folyton veszekedő, lassan a Jobbik felé is ajtót nyitó csipetcsapatnak, hiszen a kormányzati eredmények nyomán egyre nehezebb valódi programot állítaniuk, erre lassan már kísérletet sem tesznek, pláne, hogy az újabb vegyes vágott, ha összeáll, közös elképzeléseket nyilván nem is tud majd vázolni, lévén számos témában gyökeresen eltérnek az álláspontok.

Úgyhogy ha nem is túl erős, mégis az egyetlen jogos félelem a józanul gondolkodókban legfeljebb amiatt lehet, hogy ez a hataloméhes konglomerátum esetleg kormányra kerül.