A futball lovagja

Labdarúgás. Ma ünnepli nyolcvanadik születésnapját Bobby Charlton, aki a sportszerűség erényének megtestesítője, az egyik utolsó gentleman volt a pályán

Salánki Miklós – 2017.10.11. 01:03 –

Sir Robert Charlton, vagy ahogy a futballvilág ismeri, Bobby Charlton aranylabdás, világbajnok angol labdarúgó, a fair play-szellem megtestesítője ma nyolcvanéves.

Bobby Charlton 20171010 Gareth Southgate angol szövetségi kapitány köszöntötte Bobby Charltont (Fotó: Reuters - Carl Recine)

Bobby Charlton kétszer született. Egyszer 1937. október 11-én, egyszer pedig 1958. február 6-án, amikor a Manchester United csapatát egy BEK-mérkőzés után hazaszállító repülőgép Münchenben légi szerencsétlenséget szenvedett. A balesetben nyolc játékos, tizenöt csapatvezető és újságíró vesztette életét, Bobby Charlton azonban csodával határos módon nemhogy életben maradt, de szinte sérülést sem szenvedett. De ha felszállás előtt Charlton, valamint padtársa, Dennis Viollet nem cserélnek helyet Tommy Taylorral és David Peggel, akkor őket is siratta volna Anglia. „Soha nem múló fájdalom, soha nem feledhető tragédia” – vallja még ma is megtörten, ha a balesetről faggatják, de elismeri: ez volt egyben élete legszerencsésebb napja is.

A futballt imádó családban nőtt fel, unokatestvére volt a Newcastle legendás játékosa, Jackie Milburn, s Bobby testvére, Jack is világbajnok lett 1966-ban. Bobbyra tizenöt éves korában figyelt fel a Manchester United egyik tehetségek után kutató ügynöke, s egy év múlva már a sikeres manchesteri klub játékosa lett, s aztán két évtizedig hű maradt az egyesületéhez. Klubjában 758 mérkőzésen játszott (ezt a rekordot csak 2008-ban döntötte meg Ryan Giggs), és 249 gólt lőtt (ezt pedig idén Wayne Rooney múlta felül). 1957-ben, 1965-ben és 1967-ben angol bajnok lett, 1963-ban FA-kupát nyert, s 1968-ban a Bajnokcsapatok Európa-kupáját is magasba emelhette, miután csapatkapitányként a londoni fináléban két góllal járult hozzá a portugál Benfica 4–1-es legyőzéséhez.

 Az angol nemzeti tizenegyben 106 alkalommal lépett pályára, 49 lőtt góljával ma is a második legeredményesebb angol válogatott játékos (itt is Wayne Rooney mögött). Tagja volt az 1966-ban hazai pályán világbajnok együttesnek, a tornán háromszor talált a hálóba, és bekerült a vb álomcsapatába, 1971-ben és 1973-ban világválogatott volt. Többször játszott a magyarok ellen is, akiket nemes ellenfeleknek tart, 1962-ben ő is a pályán volt, amikor a chilei világbajnokságon 2–1-es vereséget szenvedtek a magyar csapattól. Sir Bobby nemrégiben bevallotta: amikor 1966-ban a Wembley Stadion gyepén magasba emelte a világkupát, már tudta: az ő életében ezt a sikert nem ismétli meg az angol válogatott.

Angliában 1966-ban és 1967-ben az év játékosának választották, 1966-ban elnyerte a legjobb európai játékosnak járó Aranylabdát is. E kitüntetésre a következő évben is jelölték, de második lett Albert Flórián mögött. Hihetetlen népszerűségnek örvendett, azt mondják, a hatvanas években minden külföldi iskolás legalább két szót tudott angolul, „Bobby” és „Charlton”.

Minden idők egyik legjobb angol labdarúgóját 1994-ben ütötte lovaggá II. Erzsébet királynő, így azóta a megtisztelő Sir titulust teheti a neve elé. Sir Bobby Charlton mindent megnyert, amit a futball világában meg lehet nyerni. Ő azonban több „egyszerű” futball-legendánál: a lovagiasság és a sportszerűség erényének megtestesítője, az egyik utolsó „gentleman” volt a futballpályán. Tisztelte és becsülte ellenfeleit, soha nem vitatkozott a játékvezetőkkel, sportszerűtlenség miatt hosszú karrierje alatt mindössze egyszer írták fel a nevét.

Nyolcvanévesen is jó egészségnek örvend, járja a világot, népszerűsíti a labdarúgást. Kampányolt 2006-ban a britek olimpiai pályázata mellett, 2012-ben az olimpiai fáklya országjáró útja során ő is tagja volt a stafétának, a Manchester United stadionja előtt szaladt a lánggal.


Magyar pályatársak

Göröcs János, az Újpesti Dózsa korábbi válogatottja: „Az 1962-es chilei világbajnokságon játszottunk az angolok ellen, de én azon a meccsen sérülés miatt nem léptem pályára. Tehát csak a pálya széléről láttam Bobbyt játszani. Iszonyatos munkabírás jellemezte, no és az a bal láb! Komolyan mondom, olyan erős lövései voltak, mint az ágyúgolyó. A testvére, Jack is jó futballista volt, de Bobbyt még jobbnak tartottam. Isten éltesse még sokáig! Utol nem érhetem, mert én jövőre leszek nyolcvan.”

Mészöly Kálmán, a Vasas korábbi válogatottja, egykori szövetségi kapitány: „Elmondhatom,  Bobby jó barátom. Élmény volt vele egy csapatban játszani, s hálás lehetek a sorsnak, hogy háromszor Európa-válogatottként, három alkalommal világválogatottként lehettem a csapattársa. Tisztelem őt, mert a szívét-lelkét kitette a győzelemért. Igazi sportember volt a  pályán és a pályán kívül is.”

Gelei József, a Tatabánya korábbi válogatott kapusa: „Végtelenül szerény embert ismertem meg Bobby személyében. Mindent tudott a labdával. Szerencsére nem kellett ellene védenem, mert bár egyetlen csatártól sem tartottam különösebben, de az ő nagy erejű lövéseivel bizonyára meggyűlt volna a bajom. A klubhűség mintaképe, s úgy tudom, ma is aktívan dolgozik szeretett klubjáért, a Manchester Unitedért.”

Rákosi Gyula, a Ferencváros korábbi válogatottja: „Szép emlékeket őrzök Bobbyról, többször játszottam ellene. Hallatlanul intelligens, igazi angol úriember volt. Testvére, Jack, akit Zsiráfnak becéztek, biztosította a védelem stabilitását, elöl pedig Bobby cikázott a védők között, s lőtte a gólokat. Csapattársaimtól tudom, nehéz volt leszerelni szabályosan. Ha szabálytalankodtak ellene, soha egy rossz szót sem szólt. Isten éltesse még sokáig!”