Őry MariannAusztria fordulópont előtt

Álláspont. Az európai szociáldemokrácia egészen biztosan nem most éli aranykorát

Őry Mariann – 2017.10.10. 00:50 –

Amikor a szeptemberi német választásokon Martin Schulz történelmi mélypontra kormányozta az SPD-t, már egyértelműen érezhető volt a halálszag, ami el is indult kelet felé. A volt NDK-ban jobban büntették a szocdemeket, mint máshol, hiszen egykori célcsoportjuk, a bérből-fizetésből – nyugati társaiknál ráadásul rosszabbul – élők szerint az SPD nem képviseli az érdekeiket. Miért is nyert volna Schulz, aki Merkeltől eltérően nem hordozza a stabilitás ígéretét, viszont még lelkesebben folytatná a Willkommenskulturt, ami Merkeltől is értékes százalékokat vett el?

A halálszag nem sokkal később elérte Ausztriát. A szomszédnál is néppárti-szociáldemokrata nagykoalíció van és nyitott migrációs politika, de a helyzet mégis más. A kormány bal és jobb fele egymásnak esett az elmúlt hónapokban, a szakításhoz pont a migrációs politika vezetett elsősorban, az időközben Sebastian Kurzot vezérré választó néppártiak ugyanis inkább a biztonságot helyezték volna előtérbe, nem a hamis nagylelkűséget.

Az osztrák szociáldemokraták – hasonlóan magyar társaikhoz – bebizonyították, hogy a totális megsemmisüléshez ellenségre sincs szükségük, elintézik azt ők házon belül. Christian Kern kancellárt már az is rendkívül rosszul érintette, hogy augusztusban Izraelben pénzmosás miatt letartóztatták kampánytanácsadóját, Tal Silbersteint. Persze azonnal megszakították vele az együttműködést, elindult a kármentés. Aztán nemrég robbant az újabb és sokkal pusztítóbb bomba: Silbersteinék és egyes szociáldemokrata politikusok szélsőjobboldalinak álcázott Facebook-oldalt hoztak létre Kurz lejáratására.

Az ötlet igen ravasz, mindkét ellenfélen – a néppárton és a Szabadságpárton – lehet ütni vele, csak hát kiderült a titok. A mocsok pedig akkorát robbant Kern arcába, hogy azt lemosni már nem lehet.

Régi szabadságpárti bölcsesség, hogy a szociáldemokraták és a néppártiak végigmarakodják a kampányt, aztán újra a legnagyobb barátok lesznek, ha koa­líciót kell kötni. Ez sokáig valóban igaz is volt, de most fordulhat a kocka. A harsányan támadó FPÖ-elnök, Heinz-Christian Strache az utóbbi időben inkább államférfinak, mint provokatív ellenzéki vezérnek mutatja magát, és szemben Kernékkel, nem hazugságokkal támadja a győzelemre esélyes Sebastian Kurzot. Az „itt az idő” szlogennel, fiatalságával és dinamizmusával kampányoló Kurz népszerűsége régóta kiugró, kancellárjelöltként pedig pártját is győzelemre segíti a jelek szerint. Strache pártjának fő érve Kurz ellen a hitelességének megkérdőjelezése, mondván, a csillogó illúzió mögött ugyanaz a néppárt, ugyanaz az ÖVP van, amelyik az SPÖ-vel évtizedek alatt felosztotta egymás közt az országot. Nem is beszélve arról, hogy Kurz néhány éve, integrációs államtitkárként, de külügyminiszterként is némileg más hangnemben beszélt az iszlámról és a menekültkérdésről, mint az elmúlt két évben, amikor a már-már orbáni bevándorláspolitikára építette fel az imázsát.

Az FPÖ-nek igaza van abban, hogy Kurz tudatosan szívja el előlük a levegőt a migráció témájában. Azt azonban csak az idő fogja eldönteni, hogy karizmatikus fellépését hatalomvágy vagy felelősség vezeti-e, azaz Kurz tehetséges és gátlástalan politikus, vagy államférfi. Ha ígért politikáját követni fogja, bármi is motiválja, jót fog tenni vele az országával és Európával is. Mivel az abszolút többség nem jellemző Ausztriában, az első teszt a koalícióalakítás lesz. Akkor elválik az ocsú a búzától.